Bejja: Szövés technikai útmutató

Így készül

Egy szövött kép elkészítése hosszadalmas folyamat. Általában egy négyzetméter szövési ideje három-négy hónap, de még a szövés előtt sok mindennek kell történnie ahhoz, hogy a munka gördülékeny legyen.
Először kartont kell készíteni, ami egy festmény. Ez az a kép, amit a megrendelő kiválaszt. ezen láthatóak a színek a szövéshez. Ez nem feltétlenül akkora méretű, mint amekkora szövött képet szeretnénk. erről készül a kópia, ami egy pauszpapírra rajzolt kontúrrajz. Ha a kép nem megfelelő méretű a szövéshez, akkor ezt a kontúrrajzot fel kell nagyítani a szövés méretre. (Ezt ma már fénymásoló géppel gyorsan el lehet intézni.) Ezen láthatóak a formák, a színátmenetelek, ez kerül a szövőszéken a felvetőszálak mögé. Ennek a rajznak nagyon precíznek és részletesnek kell lennie, hogy a szövést meggyorsítsa. Szövés során a kópiát folyamatosan az elkészült szövéshez tűzzük, varrjuk, hogy a méret és a forma pontos legyen.
Ha a rajzokkal készen vagyunk, elkészítjük a "felvetést". Ez a szövőszéken a függőleges szálak sora. A szálak sűrűsége adja a kép rajzolatának a finomságát. A flandriai kárpitok általában tízes sűrűségüek, ami azt jelenti, hogy egy centiméterben 10 függőleges szál található. Ma inkább a négyes, ötös sűrűség a gyakori. A megfeszített szálakat pontosan elrendezzük a kép szélességének megfelelően. Fontos a pontos alapozás, mert így a kép minőségét is meghatározzuk.
Ezután nekiállhatunk a színek összeállításának. Általában egy szín több vékony fonalból áll. A szálak cseréjével tudunk színátmeneteleket készíteni. Ha kész az alap színskála kezdhetjük a szövést. Színeket a szövés közben is "keverünk", ha a minta igényli. Persze ez nem mindig ilyen egyszerű, van hogy a fonalat először meg kell festeni, majd felgombolyítani és csak utána lehet színeket "keverni".
Az elkészült képet a "levágás" után montírozzuk, vagyis a szövés során keletkezett kis réseket összevarrjuk. A két végén, ahol a felvetőszálak vannak, behajtást készítünk. Természetesen ezt a behajtást a megadott méreten felül szőtt részből készítjük. Ezután vasaljuk, majd a hátulját bebéleljük egy erős vászonnal. Bebélelés előtt varrjuk fel a karikákat a felakasztáshoz. Még egyszer átvasaljuk és kész, jöhet a megrendelő a képért.

2015. június 27., szombat

Szövés technikai útmutató

tanuló minta

A régi leírásokból (pl: Diderot: Enciklopédia) tudjuk, hogy a szövést a hátoldaláról készítették. Vagyis a szövő tükörképet szőtt meg.

Aztán pár száz évvel később, mikor Ferenczy Noémi népszerűvé tette a szövést Magyarországon, a művészek, akik maguk készítették a képeiket a színoldalról kezdtek szőni, hogy lássák azonnal amit elkészítettek.

Én is így tanultam az iskolában, de amikor bekerültem a szövőműhelybe az idősebb kollégák mellett megtanultam a 'hátulról' szövést.

Igazából 'hátulról' gyorsabb a munka és sokkal több technikai fogást lehet alkalmazni, mint elölről.

Ha a színén szövünk a fonalvégeket hátra kell dugdosni, ami a felvetés mögött lévő pauszpapírt, amin a kontúrrajz van, elnyomja, így torzulnak a körvonalak.

Igaz a régi szövők a felvetőre is rárajzolták a kontúrokat.

A 'hátulról' szövésnek annyi a nehézsége, hogy a képet, amiről a színeket nézzük, tükröznünk kell a fejünkben. Ebben segít a felvetés mögötti rajz.

Azon túl, hogy a képet 'hátulról' szőjük még el is fektetjük, mert így a kész képünknek szebb lesz a textúrája és így bármilyen hosszú képet készíthetünk. Arról nem is beszélve, hogy az arcok szövése így sokkal könnyebb.

Tehát: tükrözve döntünk!

Ezután a szövés már egyszerű!

Technikában választhatjuk a folt szövést és/vagy a hasűrözést, attól függően mi a célunk, mi illik az adott képhez és milyen kort idézünk fel.

Másolással ezeket a technikákat el lehet sajátítani.

A legrégebbi kárpitoknál a színek szépen egymás mellett voltak formánként. A miniatúra festők tervezték az első kárpitokat, így az ő stílusuk látható a kárpitokon is.

Később, mikor már neves festők is készítettek kartonokat, amikről a szövés készült, akkor már kellett olyan technika amivel a színeket egymásba moshatták. Ez a hasűrözés.

(Francia hachure szó jelentése: vonalkázás, árnyékolás.)

Ezzel a csíkozással lehet a térbeliséget érzékeltetni. Úgy mint a ceruza rajznál a satírozás sűrűségével árnyékolunk, csak itt két színt csíkozunk egymásba, és ezzel alakítjuk ki a drapéria redőit vagy a levelek kunkorodását.

Lehet két nagyon eltérő színnel hasűrözni, vagy színátmenetelt készíteni több egymástól kissé eltérő színekkel.

A hasűrök hosszúságával befolyásoljuk a festőiséget. (Ami egy vitához is vezetett, hogy mi értelme festményeket megszőni?)

Mindig az adott kép, és annak alkotója határozza meg milyen formában alkalmazzuk a hasűrözést.

No persze a szövő személyisége is beleszól a végeredménybe.