Bejja: július 2015

Így készül

Egy szövött kép elkészítése hosszadalmas folyamat. Általában egy négyzetméter szövési ideje három-négy hónap, de még a szövés előtt sok mindennek kell történnie ahhoz, hogy a munka gördülékeny legyen.
Először kartont kell készíteni, ami egy festmény. Ez az a kép, amit a megrendelő kiválaszt. ezen láthatóak a színek a szövéshez. Ez nem feltétlenül akkora méretű, mint amekkora szövött képet szeretnénk. erről készül a kópia, ami egy pauszpapírra rajzolt kontúrrajz. Ha a kép nem megfelelő méretű a szövéshez, akkor ezt a kontúrrajzot fel kell nagyítani a szövés méretre. (Ezt ma már fénymásoló géppel gyorsan el lehet intézni.) Ezen láthatóak a formák, a színátmenetelek, ez kerül a szövőszéken a felvetőszálak mögé. Ennek a rajznak nagyon precíznek és részletesnek kell lennie, hogy a szövést meggyorsítsa. Szövés során a kópiát folyamatosan az elkészült szövéshez tűzzük, varrjuk, hogy a méret és a forma pontos legyen.
Ha a rajzokkal készen vagyunk, elkészítjük a "felvetést". Ez a szövőszéken a függőleges szálak sora. A szálak sűrűsége adja a kép rajzolatának a finomságát. A flandriai kárpitok általában tízes sűrűségüek, ami azt jelenti, hogy egy centiméterben 10 függőleges szál található. Ma inkább a négyes, ötös sűrűség a gyakori. A megfeszített szálakat pontosan elrendezzük a kép szélességének megfelelően. Fontos a pontos alapozás, mert így a kép minőségét is meghatározzuk.
Ezután nekiállhatunk a színek összeállításának. Általában egy szín több vékony fonalból áll. A szálak cseréjével tudunk színátmeneteleket készíteni. Ha kész az alap színskála kezdhetjük a szövést. Színeket a szövés közben is "keverünk", ha a minta igényli. Persze ez nem mindig ilyen egyszerű, van hogy a fonalat először meg kell festeni, majd felgombolyítani és csak utána lehet színeket "keverni".
Az elkészült képet a "levágás" után montírozzuk, vagyis a szövés során keletkezett kis réseket összevarrjuk. A két végén, ahol a felvetőszálak vannak, behajtást készítünk. Természetesen ezt a behajtást a megadott méreten felül szőtt részből készítjük. Ezután vasaljuk, majd a hátulját bebéleljük egy erős vászonnal. Bebélelés előtt varrjuk fel a karikákat a felakasztáshoz. Még egyszer átvasaljuk és kész, jöhet a megrendelő a képért.

2015. július 30., csütörtök

Gobelin manufaktúra

A Gobelin manufaktúra épülete ma is áll Párizsban.
2007 május 12-én a fennállásának 400. (?) évfordulóján újból megnyitották a nagyközönség előtt.
De mi is történt előtte:

Jehan Gobelin kelmefestőt már 1443-ban említik, aki ebben az épületben tevékenykedett.

1602-ben IV. Henrik kibérelte az épületet a királyi udvar számára.

1662-ben Colbert, XIV. Lajos pénzügyminisztere, megvásárolta az épületet és létrehozta a Királyi bútor és kárpit manufaktúrát, ahol a királyi paloták számára és diplomáciai ajándékok céljából készítettek kárpitokat.
Ez a kb 30 év volt a virágkora a Gobelins-nek. 894 (?) darab kárpitot készítettek, amik közül nem sok maradt fenn, mivel arany és ezüst szálat is használtak hozzá és a forradalom idején a fémek megszerzése végett elégették őket.

A manufaktúra igazgatója: Charles Le Brun (1619-1690), a barokk kor divat diktátora volt. A Versailles-i kastély termeit az ő festményei díszítik, majd a király hivatalos udvari festője címet is elnyerte, a francia művészeti akadémia tanára, rektora és kancellárja is volt. Halála után egy időre bezárták a műhelyt, amíg nem találtak megfelelő utódot.

Le Brun: XIV. Lajos látogatása a Gobelin gyárba (1673)

370 X 576 cm

XIV. Lajos, Le Brun-ben megtalálta azt a személyt ,aki a pompa igényét minden területen kiszolgálta.
A festményeken és kárpitokon a király életének eseményei, történelmi személyek, ószövetségi történetek, allegorikus témák jelennek meg. 15 nagy sorozatot készítenek. (sorozat: több összefüggő kép)
A munkások a műhely környékén éltek. 6 év volta tanulási idő. Ebben az időben 250 munkás dolgozott ott, napi 8-12 órában évszaktól függően, mivel csak természetes fénynél dolgozhattak.
(1 négyzetméter, egy embernek, egy évi munka)

A műhelynek külön fonalfestő laboratóriuma is volt, amit 1824-33 között Eugene Chevreal (1786-1889) vezetett. Kifejlesztett egy színmagyarázatot és a színek szimultán kontrasztjának törvényét. 3 alapszínből és annak 72 tónusából 14400 színt definiált.

https://en.wikipedia.org/wiki/Michel_Eug%C3%A8ne_Chevreul

Napóleon idejében csak a császár palotáiba készíthettek kárpitokat.

Jelenleg 15 szövőszéken folyik itt a munka. Évente 6-7 kárpitot készítenek.
Hetente háromszor látogatható az épület és a kiállításai, a régi kárpitokon kívül Le Brun házát is megnézhetjük.

Franciául és angolul itt olvasható a történet:
http://www.mobiliernational.culture.gouv.fr/fr/infos-pratiques/paris-gobelins
https://fr.wikipedia.org/wiki/Manufacture_des_Gobelins

2015. július 25., szombat

Szövött vagy varrott?

Magyarországon speciális helyzet alakult ki, mivel a 'gobelin' kifejezést a varrott kézimunkára használják.
Több vitám is volt már e miatt.

Tehát:
A 'gobelin' megjelölést elsődlegesen csak a Gobelin Gyárban készült kárpitokra használhatnánk. A franciák így is tesznek. A más műhelyekben készült képekre a kárpit ( tapisserie) szót használják.

XIX. században alakult ki a varrott változata az eredetileg szövött képeknek.
A polgárosodás és az ipar fejlődése miatt abbahagyták a nagyméretű kézi szövésű kárpitok készítését, de az igény megmaradt a faliképekre ezért jött létre a varrott 'gobelin'.
Franciául: petit point.
Ez a hímzés tulajdonképpen a kereszt öltés balról jobbra dőlő formáját használja alapöltésként, ezzel próbál hasonló látványt elérni, mint a szövés.
Készítenek egészen apró öltésűt és modern vastag fonalból készült nagyobb öltésűt.
Mainapig készitenek így képeket, de virágkorát XX. század elején élte, a két háború között.
A Tündérujjak című magyar kézimunka újság tele volt varott kép mintával, a hölgyek örömére. 1957-től az újág nevet váltott és Fürgeujjak lett belőle, mai neve pedig Amelie, 2009 óta.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Gobelin

http://carpathiagobelin.hu/a-gobelinrol/

Az ipar fejlődésével a gépi szövésnek új technikái alakultak ki:
1805-ben Joseph Marie Jacquard (1752-1834), lyon-i selyemszövő fia, készített egy lyukkártyával működő gépet, amivel ismétlődő mintákat is lehetett készíteni. Ezzel elindult a kárpitok tömeggyártása, amit a polgári réteg is megengedhetett magának.

Bővebben itt:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Joseph_Marie_Jacquard

2003- ban a Kempinski Hotelben volt egy Jacquard falikárpit kiállítás.
Szabó László művészettörténész írt hozzá ismertetőt.