Munka közben

Munka közben

Így készül

Egy szövött kép elkészítése hosszadalmas folyamat. Általában egy négyzetméter szövési ideje három-négy hónap, de még a szövés előtt sok mindennek kell történnie ahhoz, hogy a munka gördülékeny legyen.
Először kartont kell készíteni, ami egy festmény. Ez az a kép, amit a megrendelő kiválaszt. ezen láthatóak a színek a szövéshez. Ez nem feltétlenül akkora méretű, mint amekkora szövött képet szeretnénk. erről készül a kópia, ami egy pauszpapírra rajzolt kontúrrajz. Ha a kép nem megfelelő méretű a szövéshez, akkor ezt a kontúrrajzot fel kell nagyítani a szövés méretre. (Ezt ma már fénymásoló géppel gyorsan el lehet intézni.) Ezen láthatóak a formák, a színátmenetelek, ez kerül a szövőszéken a felvetőszálak mögé. Ennek a rajznak nagyon precíznek és részletesnek kell lennie, hogy a szövést meggyorsítsa. Szövés során a kópiát folyamatosan az elkészült szövéshez tűzzük, varrjuk, hogy a méret és a forma pontos legyen.
Ha a rajzokkal készen vagyunk, elkészítjük a "felvetést". Ez a szövőszéken a függőleges szálak sora. A szálak sűrűsége adja a kép rajzolatának a finomságát. A flandriai kárpitok általában tízes sűrűségüek, ami azt jelenti, hogy egy centiméterben 10 függőleges szál található. Ma inkább a négyes, ötös sűrűség a gyakori. A megfeszített szálakat pontosan elrendezzük a kép szélességének megfelelően. Fontos a pontos alapozás, mert így a kép minőségét is meghatározzuk.
Ezután nekiállhatunk a színek összeállításának. Általában egy szín több vékony fonalból áll. A szálak cseréjével tudunk színátmeneteleket készíteni. Ha kész az alap színskála kezdhetjük a szövést. Színeket a szövés közben is "keverünk", ha a minta igényli. Persze ez nem mindig ilyen egyszerű, van hogy a fonalat először meg kell festeni, majd felgombolyítani és csak utána lehet színeket "keverni".
Az elkészült képet a "levágás" után montírozzuk, vagyis a szövés során keletkezett kis réseket összevarrjuk. A két végén, ahol a felvetőszálak vannak, behajtást készítünk. Természetesen ezt a behajtást a megadott méreten felül szőtt részből készítjük. Ezután vasaljuk, majd a hátulját bebéleljük egy erős vászonnal. Bebélelés előtt varrjuk fel a karikákat a felakasztáshoz. Még egyszer átvasaljuk és kész, jöhet a megrendelő a képért.

2015. március 19., csütörtök

Kisvakond és én, avagy egy sikeres propaganda



Gyermekkorom meghatározó könyve: Zdenek Miler: A vakond nadrágja és más történetek című könyv 1972-es kiadása volt.



A rongyosra olvasott könyv még most is megvan, telefirkálva, mivel Nővérem megtanított írni és valahol gyakorolni kellett a betűket.
A könyv egyik hatása az lett, hogy drága Édesanyámat nagy zsebes-kantáros nadrág varrásával nyúztam, mindaddig amíg magam nem kezdtem varrni ilyeneket.
A másik hatás pedig, hogy a zsebeim -főleg a kabátoké - tele voltak apró dolgokkal (maci, kavics, gesztenye ...).
Aztán a sok rajzolgatás eredményeként, felvételiztem a Pécsi Művészeti Szakközépiskolába, textil szakra. 
Akkor még nem tudtam, hogy ez egy végleges szerelem lesz.

2005-ben a Kisvakond 50. születésnapja alkalmából mindenhol újból megjelentek a könyvek, plüssök és egyéb ajándéktárgyak. 
Akkor olvastam utána hogy is született a Kisvakond:
1954(56)-ben a textilipar megismertetése céljából kellett rajzfilmet készítenie Zdenek Milner-nek.
Azután ez a kis figura önálló életre kelt és még vagy ötven film készült az ő főszereplésével.


Azt nem tudom, hogy a csehszlovák gyerekeknél milyen hatást ért el ez a propaganda film, az én életemben teljes sikert aratott.

Megnézhetitek a film 1957-es magyar szinkronos változatát:


Nincsenek megjegyzések: